16 fejezet - Szerelmi szálak

Reggel kéjes borzongásra ébredtem. Testem tökéletesen érezte magát, és örömmel simult az erős hashoz és mellkashoz, mely védelmezően ölelt körül. Bár szörnyű volt a temetés, de mégis jobban éreztem magamat, hogy tegnap… nos… együtt voltunk. Vidám mosollyal ajkamon felnéztem Wrath-ra.

Kócos haja most is csillogott a reggeli nap fényében, akár csak a bőre. Még sose láttam őt, szikrázó napsütésben. Bár apuékat, meg Edéket gyakran… Mégis felejthetőek voltak az érzéki csillogása mellett. Megsimogatta a hajamat, majd futó csókot lehelt az ajkamra, és kezével finoman a pólója, ami most rajtam volt az alá araszolt.

Mint egy másnapos kuncogva és vigyorogva vettem ezt tudomásul.

-         Este, úgy aludtál el, hogy mosolyogtál - mondta vigyorogva, miközben egyik ujja finoman cirógatta alhasam környékét.

-         Nem csoda, kedves uram – és vigyorogva felemeltem a gyűrűs ujjamat, és megbabonázva a gyűrűt néztem.

-         Önt ilyen könnyen el lehet bűvölni hölgyem? – kérdezte megjátszott komolysággal.

-         Hát… - csücsörítettem az ajkamat, majd összevontam a szemöldökömet, mintha nagyon, komolyan beszélnénk – a vőlegényem tegnap megmutatta micsoda lepedőakrobata és én teljesen el voltam ájulva, még most is a hatása alatt vagyok – mondtam. Bár alig bírtam ki, hogy ne vigyorogjak. Rám kacsintott, majd a keze még lejjebb csúszott mire alig kaptam levegőt.

-         Tetszik tudni, ha ilyeneket mond nekem a kedves vőlegényéről, erős késztetést érzek arra, hogy bizonyítsam milyen is, vagyok én – morogta erotikusan.

-         Nem vagyok semmi jó dolog elrontója – pihegtem.

-         Teljesen megbolondít magácska… Mit szólna, ha egy kis időre kölcsön venném a vőlegényétől, hogy bizonyítsam én mennyire, szeretem magát? – kérdezte dorombolva.

-         Kedves uram, én nem tudom mennyire, tehetnék a kedvére…

-         Óh ezen ne aggódjon, a vőlegénye megsúgtam nekem, milyen mennyei magácskával lenni…

Felnevettem, miközben csodás érzés fogott el, és mellkasához bújva megrázkódtam.

-         Hmmm – leheltem csillogó szemekkel.

-         Bizony ám… - hörögte, miközben az ő szeme is elfeketült a vágytól.

Kényelmesen hozzá simulva szuszogtam még egy ideig, majd végig simítottam meztelen mellkasán.

-         Furán érzem magamat – motyogtam. Érzetem, hogy egyből megfeszül.

-         Miért? – köszörülte meg a torkát.

-         Mert szomorúnak kéne lennem, és a helyett… nagyon… teljesen…. – pironkodó szünet – Kielégülten érzem magamat.

Hangosan kacagott mellettem, majd még közelebb húzott magához.

-         Hasonlóan érzem magam… drága hölgyem.

-         Szóval… Te is…

-         Elélveztem? – segített ki.

Úgy elpirultam, hogy zavaromban, a mellkasát kezdtem el ütögetni.

-         Ezt akartad kérdezni nem? – húzogatta a szemöldökét, míg a szeme hamiskásan csillogott… Ellenállhatatlan bunkó gazember!

-         Jah – húztam a fejemre a takarót.

-         Hm… Szerintem te is tudod a választ… abból következően, hogy a kádat szétvertem, és lyukat ütöttem a csempébe.

-         Tényleg? – kerekedett el a szemem.

Perverz bugyi olvasztó mosoly…

-         Oh – suttogtam, mikor finoman, ám de egyértelműen beleharapott az ajkamba. És kissé vadabbul egymásnak estünk…

-         Mit nézel? – fordultam félig hátra, mikor magamra húztam a kék pólómat.

-         A leggyönyörűbb őrültet – mondta mosolyogva.

Megforgattam a szememet… tipikus pasi…

-         Te nem fogsz felöltözni? – kérdeztem.

-         Minek… hamarosan úja visszabújsz mellém – és a ruhámra bökött – ezek nélkül.

-         Nem vagy egy kicsit beképzelt? – kérdeztem, majd végig járattam a szemem a testén és ahhhhhhhhhhhhhhh.

-         Nem hinném – vigyorgott, és felkászálódott az ágyból.

-         A-a… mára ennyi elég volt – vigyorogtam, de tudtam, hogy ő fog győzni…

-         Belőled sose elég – suttogta, és felmorgott. Majd hatalmas karjaival elkapott és az ágyba dobott.

-         Wrath! - nevettem fel. Ő is elmosolyodott, majd finoman megcsókolt.

-         Igen? – kérdezte tüneményesen.

-         Szeretnék beszélni erről az Arnold és… - hezitáltam, vajon kinyögjem-e a csaj nevét, avagy még se.

-         Coleen ügyről?! – húzta el a száját.

-         Aha – nyújtottam el, majd ajkamba haraptam.

-         Velem drágám erről inkább ne… Sőt… Várj, tudok valakit, aki biztos szívesen elmeséli neked kettejük történetét – mondta higgadtan Wrath, majd felhúzott magára egy boxert, és egy farmert.

-         Választhatok neked én felsőt? – kérdeztem meg. Döbbenten nézett rám, de azért szórakozottan bólintott. Felsegített az ágyról, és finoman hátulról átkarolva, átvezetett a termetes méretű ruhás szekrényéig.

-         Nos Nenay… - tárta ki előttem a szekrényt.

-         Hú… - válogattam az anyagok között melynek… nem hazudok…. Háromnegyede fekete volt – Juj… Ez? – húztam ki egy fekete felsőt az elején az állt Rosszfiú… - Fogadjunk, hogy ezt Jacktől kaptad! – nevettem.

Szerelmem elnézően mosolygott rajtam, majd zokszó nélkül felhúzta a felsőt. Megcsóválta a fejét, és beletúrt a hajába.

-         Gyere ide – tártam ki neki a karomat, annyira édes volt. Látszott rajta mennyire nem érzi jól magát abban a cuccban. Kedvemért azonban mégis felhúzta.

Megölelt és megcsókolt, majd megsimogatta állam vonalát, és kaptam egy puszit a nyakam tövére.

-         Túl tökéletes vagy nekem, te gyönyörű őrült – mondta. Majd finoman megcsókolt újra. Már régen voltunk ennyire jóban… Örömmel viszonoztam, de mikor nekidöntött az ajtónak eltoltam magamtól.

-         Szeretnék beszélni…

-         Te mindig szeretsz beszélni… és kíváncsi is vagy… - ráncolta össze a szemöldökét.

-         Ah! Zavar talán – tettem csípőmre a kezemet.

-         Morcos- vigyorgott rám – na gyere cicus – dobott fel a vállára, és kisietett velem a szobájából.

-         Nah de gyerekek – ütköztünk bele Jackbe, aki éppen egy száltörülközőben jött föl a lépcsőn. Wrath megdermedt, de aztán halkan felkuncogott és lerobogott velem a lépcsőn.

-         Florete! – mondta halkan, és letett a nappali egyik kanapéjára.

-         Igen? – dugta be a fejét az ajtón az említett. Gyönyörű rézvörös haja lány loknikban simult a hátára, és fekete felső volt rajta fekete melegítőnadrággal, melynek az ülep részére aranyozott betűkkel az ADIDAS volt hímezve.

Hirtelen elszégyelltem magamat, amiért nincs rajtam fekte ruha, de Florete kedves mosolya, és kíváncsiságom még marasztalt.

Wrath egy ideig Florete szemébe nézett, majd felém fordult és finoman megcsókolt.

-         Cicu… Kicsim – vigyorgott hamiskásan – Elmegyek Reidhez, láttam Jack fejében, hogy össze akar hívni, minket-srácokat… Szóval szerintem csak este vagy későeste felé jövök haza. Itt alszol ma? – kérdezte, és várakozóan keresztbefonta izmos karját, izmos mellkasán.

-         Hát anyuék benne vannak – mondtam, majd ránéztem.

-         Óh kicsim, apukádék is mennek Reid emlék vadászatára – mondta Florete, majd elszégyellte magát, amikor Wrath szúrósan ránézett a vadászatszó miatt… Hiába, sose felejti el, hogy vega vagyok.

-         Jaj Wrath – simítottam meg a karját, és kuncsorogtam még egy puszit.

-         Örül a szívem, jó látni, hogy végre… - aztán elhalkult Florete szava, és apró ajkával egy ó betűt formált.

-         Nenay… az a kezeden, nem egy eljegyzési gyűrű? – sikkantott aprót, és kigúvadtak sötétkaramell szemei.

-         De-de – mondtuk egyszerre, büszkén Wrathtal.

Örömmel ölelt meg minket és gratulált, majd a tekintete hirtelen üres lett. Mosolya eltűnt és ajka lefelé görbült.

-         Bárcsak Arnold is láthatta volna ezt. Nagyon kedvelt téged – mondta Florete. Vigasztalóan átöleltem, miközben válla fölött az én férfimre néztem. Az ő arca is szomorú lett egy csapásra, és hosszúkezével babrált, amíg simogattam Florete hátát és vigasztaltam.

Florete aztán kibontakozott a kezemből és leült a kanapéra, míg én gyorsan megöleltem Wrath-ot és egy gyors szájra puszit adtunk egymásnak.

-         Este megvársz? – súgta a hajamba, míg ölelkezve kikísértem a bejárati ajtóig.

-         Érdemes? – incselkedtem, csak, hogy nevessen végre. Mint kiértünk Florete látószemszögéből, finoman a falnak lökött és vadul az ajkamnak esett. Mikor elváltak ajkai az enyémtől a térdem is remegett.

-         Ez már a te döntésed – súgta, majd az egyik kezével megpaskolta a hátsómat.

-         Meglátjuk – súgtam kábultan, miközben azt ordítottam magamban, hogy: IGEN!IGENIGENIGENIGENIGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amint kedvesem magára kanyarította a bőrkabátját, és feltette a napszemüvegét, ki is sétált az ajtón, le a garázsukhoz. Nehézkesen szakadtam el az üvegtől, amelyen keresztül figyeltem, és szerintem ezzel ő is tisztában volt, mert vigyorgott, mint a vadalma…

Visszasiettem hát Floretéhez, aki egy párnát ölelt át, és várakozóan felnézett rám.

-         Wrath-ot nagyon boldoggá tetted azzal, hogy igent mondtál neki Nenay – mondta, majd a kanapét megütögette, jelezve, hogy foglaljak helyett. Lezuttyantam mellé, ajkam még most is bizsergett Wrath csókjától.

-         Nem csak ő lett nagy boldog, hanem én is – mosolyodtam el, majd félénken beharaptam az alsóajkamat tudva, hogy Wrath, még hall minket.

Hallottam, hogy Wrath „csoda” verdája felbőg, majd elhajt.

-         Nos, Wrath mondta, hogy beszélni szeretnél velem… Sejtem, hogy miről, és szívesen is beszélek róla. De meg kell, hogy ígérd, Coleen előtt még csak véletlenül se hozod ezt szóba.

-         Rendben – bólintottam, majd figyelmesen Floretére néztem. Ő meg engem nézett – Szóval Arnold és Coleen? – kérdeztem, mire ő bólintott.

-         Bizony volt idő – nézett le a kezében tartott párnára.

- Szóval ők ketten...? - kérdeztem, és várakozóan néztem Floretére.
- Igen... Coleen nagyon szerelmes volt Arnoldba - elmosolyodott - Nem is gondoltam volna, hogy lehetséges, hogy Jack-et jobban szeresse Arnoldnál.

Valahogy nem tudtam elképzelni a büszke, okos Arnoldot, és a csinos, szép kis kurvát Coleen-t. Nem illettek össze.
- És hogy-hogy, vég lett? - kérdeztem, bár sejtettem, ki volt a szakítás oka.
- Arnold... Tudod ő, valahogy számára nem Coleen volt az igazi, és eldobta őt magától. Ezért én nagyon haragudtam rá! Szegény lány - sóhajtott fel Florete és felnézett az emelet tájékára - Tudod Coleen összetört, mint egy üveg. Pontosan emlékszem az arcára... Aztán eltűnt, majd tizenhét múlva, amikor már Jack velünk élt, egyszer csak visszajött. Jackre nézett, és még én is hallottam a gondolatait, pedig ez Wrath reszortja - mosolyodott el.

-         Oh – suttogtam, majd megfogalmazódott kérdésemet feltettem neki.

-         Hogy lehetséges, hogy Arnold és Ő… Annyira ésszerűtlen – ráncoltam a szemöldökömet.

-         Az érzéseink gyakran azok – mondta Florete – Tudod, Coleen nem volt ahhoz szokva, hogy ne dicsérjék meg, vagy ne néznék rá csodálattal. El volt kényeztetve, ezért cserébe elkápráztatott mindenkit a külcsínnel. És amikor lenézően rátekintet Arnoldra és azt várta, hogy ő majd csorgatja a nyálát, Coleen jól orra bukott – kuncogott fel Florete.

Én is elmosolyodtam.

-         Nem tudta megemészteni, hogy egy ilyen… Coleen szavaival élve „Kis könyvmoly” nem áhítozik rá. Ennek érdekében mindent megtett, hogy felhívja a fiam figyelmét magára. De az eredmény hatástalan volt. És egyik este, Coleen kopogtatott én és Reid ajtaján, és elbeszélgetett velünk. Coleen elmondta, hogy nagyon szenved, és hidd el, akkor tényleg igaz volt. Elmondta, hogy akarata ellenére beleszeretett Arnoldba, és nagyon fáj neki, hogy a fiú semmire se méltatja őt.

Nem akartam megbántani Floretét, de én tökéletesen megértettem Arnoldot.

-         Igen? –mondtam várakozóan.

-         Aztán Reid, egy hétre rá mikor még mindig nem javultak a dolgok, beszélt Arnolddal, aki így esélyt adott Coleen-nek – dühös arccal nézett rám – Arnold volt az egyik legbecsületesebb nevelt fiam, és nagyon összetörtem, mikor kiderült, hogy Coleent, csak a teste miatt használja. Igazából, semmi mást nem tett vele, minthogy időnként az ágyába vitte. Bár mindig elvitte moziba, sétált vele a parton, és mindig hozott neki virágot, sose mondta neki, hogy szereti, vagy hogy számára fontos…

Most rajtam volt a sor, hogy elhülljek, én sem ilyennek ismertem meg a pedáns tanuló Arnold Sean Spartan Darkot.

-         Ezt nem néztem volna ki belőle – vallottam be.

-         Nos Nenay, mi sem… - mondta Florete, majd tovább mesélt. – Egyik este, Coleen egy szál köntösben rontott be a hálónkba, és némán zokogva, verte az ágyneműt.

-         Mikor Reiddel faggatni kezdütk elmondta nekünk, hogy miután együtt voltak, ő elmondta Arnoldnak, hogy szereti, és erre Arnold kidobta őt.

-         Gondolom, ez nagyon kiakasztotta őt – sajnos megsajnáltam a lányt. Wrath és én Bár eddig még csak kevésszer voltunk együtt, azt is főleg tegnap és ma korahajnalban csináltuk… De mi totálisan elolvadtunk tőle, és totál átmentünk „Extra Romantikus Nyálasba”. Még én is! Pedig én azért kemény csaj vagyok… Vazze…

-         Hát minket, el kell, hogy mondjam – Coleent csitítgattuk reggelig, de ő az Istenért sem volt hajlandó abba hagyni a sírást, így hát magára hagytuk egy kicsit, hogy elbeszélgessünk Arnolddal… Mire visszatértünk, Coleen cuccai eltűntek, és ő maga is – Floeret bájos, porcelán arcán fájdalom suhant át.

-         Nem sokkal rá – folytatta – Durván 5 év múlva, megtaláltuk Jack-et, ahogy haldoklott egy árokban. Hazahoztuk és gyermekünké tettük… - majd a hajába túrt, és elmosolyodott jelezve, számára tetsző rész következik – Egészen 17 évig nem tudtunk semmit Coleenről. Aztán egy napon, megjelent. A haja sokkal hosszabb lett, és fogyott is pár kilót, de még mindig gyönyörű volt. Én nagyon örültem neki, ahogy Arnold is szívesen fogadta őt, de nem sokáig beszélt vele, valami kísérletén dolgozott… Meséltem neki addig családunk új tagjáról Jackről. Láthatólag nem nagyon foglalkoztatta az ügy, és amikor meghallottuk, hogy a vadászatból – bocsánatkérő pillantás – visszatértek Reiddel… Coleen már rohant is ki, hogy üdvözölje Reidet. Sejtettem, hogy nagyon hiányoztunk neki. Aztán megakadt a szeme a fiún, aki éppen egy tigris által szétkarmolt inget lengetett felém, bocsánatkérően.

Ez jellemző volt Jackre. Összemosolyogtunk.

-         És hát Jacknek akkor is figyelemre méltó volt az ereje. Coleen feketén csillogó szemei azonnal elvesztek Jack szemeiben, és nagyon hamar esküvő lett a dologból – mosolygott tovább Florete.

-         És mit szólt ehhez Arnold? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nem tudom, örült annak, hogy Coleen boldog, de szerintem a szíve mélyén kicsit egész a haláláig szerette őt. Ahogy Coleen számára is sérthetetlen Arnold, pedig csúnyán elbánt vele.

-         Jack tudott erről? – kérdeztem.

-         Arról, hogy valaha együtt voltak arról igen, de azt nem sejtette, hogy Coleen Arnold miatt hagyott el minket.

Még beszélgettünk egy ideig, majd Florete elvitt egy étteremben, ahol bevágtam egy szép nagy pizzát, majd kicsit sétálgattunk New Sunny-ban, miközben elmesélt még néhány dolgot Coleen és Arnold szerelméről. Késő este durván 10 körül értünk haza, hozzájuk. A fiúk még nem jöttek meg. Maryon éppen horror filmet nézett a tv-ben Beth-tel. Lujza egy másik vámpíros könyvet olvasott, míg Coleen az ablak előtt ülve bámult kifelé.

Florete gyorsan csatlakozott Coleenhez, én pedig felsiettem Wrath szobájába. Belépetem a fürdőbe, és mosolyogva csodáltam a Wrath által okozott rombolást. Még szerencse, hogy a zuhany fülkét nem tette tönkre az én erőcsávóm. Miután lezuhanyoztam, és belebújtam Wrath egyik pólójába, megágyaztam magunknak, és érdeklődve, levettem Wrath könyvét az éjjeli szekrényéről. Éppen Shakespeare- től olvasta a Hamletet és a Makrancos hölgyet. A könyvben a második műhöz lapoztam és elolvadtam az ott talált írástól.

„Nenay-ra emlékeztet!” majd egy mosolygós feje szerepelt mellette.

-         Siess édesem – súgtam, szinte a könyvnek, mikor kinyílt Wrath szobájának ajtaja. Kedvesem lépett be, majd nézet rám.

-         Szóltál – gúnyos mosoly –édesem?

-         Igen – pirultam el, és kitártam felé a kezemet.

-         Hiányoztál – tekerte a karjaimat a nyaka köré, miközben hanyatt döntve csókolgatni kezdett… És én persze viszonoztam… Mert őrülten szerettem, mert elvarázsolt, és mert összetartoztunk.

-         Annyira szeretlek – nyögte, mikor finoman eggyé váltunk a meleg plüsstakaró alatt. Csillogó szemekkel néztem rá. Ő volt a mindenem. És amikor nedvesen csillogó ajkával elmondta azt a mondatot, amitől a szívem meglódult, minden akaratom elillant, és felsikoltottam a szépsédtől.

Csak annyit súgott a fülembe: Szeretlek drága feleségem!