4 fejezet - A fegyver csövébe nézve

Másnap hajnali tízkor keltem fel, és álmosan megdörzsöltem a szemeimet. Kikecmeregtem az ágyamból, és a fürdőbe vonulva lesikáltam a képemet. Majd felsóhajtva nekiláttam az aznapi teendőimnek. Kivettem a lila körömlakkomat, és óvatosan kilakoztam a körmeimet. Miután ezzel végzetem, és megvártam, míg megszárad, addig dúdolgattam magamba a True Blood című film zenéjét. Mikor a lakk már megszáradt, a hajamat szépen kifésültem és lófarokba kötöttem. Majd kerestem magamnak ruhát. Egy fekete inget vettem fel, és hozzá kényelmes farmert. Mivel verekedtem, szobafogságra lettem ítélve, és nem mehettem ki onnan. Ennek is megvannak a maga privát előnyei. Vigyorogva kiszökdécseltem a szobámba, és meglepődtem, mikor egy napsugár megvilágította az arcomat. Süt a nap. Már olyan régen láttam! Az ablakhoz szökdécseltem, kinyitottam, és kihajoltam rajta. De amint kihajoltam rajta abban pillanatban valaki elkiáltotta magát.

- Hu! – a szívemhez kaptam, mert Rupert csüngött az ablakpárkányomon.
- Bazdmeg! – nyögtem, nem szokásom a csúnya beszéd, de ez azért meglepő volt.
- Szevasz Jégcsap – köszönt, és se szó, se beszéd belendült a szobámba. Én álltam ledermedve, és gyanúsan, lassan fordultam meg. Talán valami alkohol volt a fagyimban?
- Már megbocsáss, de te mi a… - kezdtem, de egy lépéssel átszelte a köztünk levő távolságot, és a kezét a számra tette.
- Kuss – mondta vidáman – Most meg vagy lepődve mi!? – nevettet fel, és kissé megpaskolta az arcomat.
Bólintottam, mivel a keze még mindig a számon volt.
- Ha tudnád min mentem át, amíg te jó kislánnyá transzformálódtál! Hú ember, már van igazi tetoválásom!
Kikerekedett a szemem és úgy bámultam Rupert vörös tincses fejére, mintha még életemben nem láttam volna.

- A hátamon van egy bazi nagy farkas tetoválva, tudod ami neked is tetszett, amikor múltkor néztük a Teto című újságban. Eszembe jutott az impozáns nagy farkas képe amelyik vonyít a holdra. Még Novemberben nézegettük azt az újságot és meglehetősen be voltunk rúgva, és azt is terveztük, hogy elmegyünk Vegasba megházasodni, és hozzá mennék, egy Felmosó rongyhoz, ő meg egy kalaphoz…
- ÜMMMMMMMMMMMM! – nyögtem, jelezve mennyire megvagyok döbbenve.
- Aha , durva mi? J haverom csinálta – mondta büszkén.

Kérdőn felvontam a szemöldököm.

- Ja te nem is ismered őt. Lévén, hogy ezekkel a sznobokkal rontod a levegőt. Nagy arc, és nagyon bírnád. Majd elviszlek hozzá, amikor letudod rázni ezt a köcsög bagázst.

Bokán rúgtam, és derűs arca grimaszba váltott át.

- Nem a családodra gondoltam, hanem a Drakulákra.
- Mi? – kérdeztem és elléptem mellőle.
- Tudom, hogy tudod, hogy vámpírok! – mondta, és megrántotta a vállát.
- Te hülye vagy – tettem csípőre a kezem. Ki a bánatos ménkü köpte be őket!?
- Nyugi van szivi, meg vannak az információim a vérszipolyozókról.
- Komplett bolond vagy! – mondta dühösen, és azon imádkoztam, hogy apuék meg egy jó ideig járőrözzenek. Meg voltam döbbenve, és ijedve. Mégis annyira boldog voltam, hogy Rupert tudja, azt is tudja, hogy nem lenne szabad tudnia, és mégis!

Felnevetett. Mély rekedtes nevetés volt, és kihallatszott belőle a keménység és acélosság. Le voltam nyűgözve, az én Rupertem akivel még Novemberben egy pók miatt nem mertünk bemenni a szobájába, most felmászik a házunk falán, tud a vámpírokról, és nem is fél tőlük!

- Na mi van? – kérdezte vigyorogva, meg vagy lepve mi? – mondta majd lehuppant a még bevetetlen ágyamra.
- Te meg… szal… ? – értetlen arcot vágtam és lehuppantam mellé.
- Megváltoztam – mondta komolyan, és átölelte a vállamat – De ami tegnap történt… Nos, én nem akartalak bántani – mondta majd rám emelte tiszta kék szemét.
- Nyugi, volt már keményebb sérülés is rajtam.
- Tudom – vigyorgott egy sort.
- Szal… Mi változott? – kérdeztem, majd megfogtam a bicepszét – Azon kívül, hogy szteroidokat szedsz. – vontam fel a szemöldököm.
- Semmit sem szedek – mondta hetykén – Erő izom, tejet iszom!

Felnevettem, és megpaskoltam a lábát.

- És honnan tudsz erről a hülyeségről? –ebből azért még adódhatnak gondok.
- A vámpírságról? Hát onnan mert Vérfarkas vagyok – mondta majd bekapcsolta TV-t. Nah jó… Ez kicsit váratlanul ért. Eddig is sok legendát hallottam már a vámpírok ősi ellenségeiről, de a fene se gondolta volna, hogy ezek igazak. Rupertről nem tudtam volna elképzelni, ahogy teliholdkor kimegy és átvedli magát farkassá… De az is lehet, hogy csak hülyül. Ám abból, ahogy feszülten üldögélt mellettem nem erre következtettem. Hirtelen eszembe jutott mennyire megbízik bennem, hogy ezt elmondta, de ebben a percben más is leesett.

- Te… - hűltem el, de már nem volt időm reagálni. Titánium bilincs csapódott a csuklómra, ami az ágyhoz láncolt.

- Igen tudom mi vagy! – mondta és a hangja elcsuklott.

- De? – néztem a bilincsre, mely átfogta fehér, puha bőrömet, majd kétségbe esetten ránéztem.

- A Vámpír klán köpött elmondta nekünk, hogy te vagy a kulcs! – mondta és egy nagyot nyelt, majd felállt az ágyról.

- Kulcs? A Klán? Nekünk? – tettem fel a kérdéseket, és az én szemembe is könnyek gyűltek.

- Annyira sajnálom! A Klán miattad van itt, miattad gyilkolják az embereket, és miattad változtunk át. Az Alakváltók miattad tértek vissza Nenay! – mondta, majd elnézett rólam.

- Rupert! – mondta szelíden és fájdalmasan, majd egy könnycsepp legördült az arcomon.

- Meg kell, hogy öljelek! Ha te nem vagy… el fognak menni! Úgy csinálom, hogy ne fájjon – mondta, majd az arcán végig folytak a könnyek. A háta mögül előhúzott egy pisztolyt. Kibiztosította, és a homlokomnak szegezte.

Szembenéztem a fegyverrel, és megszilárdítottam a remegő testemet. Bátran akartam meghalni. És méltóság teljesen, egy rockkerhez méltóan.

- Nenay bocsáss meg – sírt már Rupert is, és a kezében remegett a pisztoly – Te voltál a legjobb barátom, és ha lenne, más mód, én…

Lenyeltem a könnyemet. Szóval itt a vége fuss el véle. Belenéztem a pisztoly csövébe, szinte láttam magam előtt ahogy kirepül belőle a golyó. Egyenesen a koponyámnak csapódik. Szegény apa, anya.

- Menj a francba Rupert Cole! – ordítottam, és nekifeszültem a bilincsnek.
- Nenay! Én – szipogta, és lenézett a földre – meg kell tennem, a rohadt életbe! – mondta és meghúzta a ravaszt. A golyó kirepült, és előttem minden lassítva történt. A golyó centiről centire jött hozzám közelebb, aztán hirtelen Rupert farkassá változott és közém és a golyó közé ugrott. Majd egy nagy csattanással földet ért. A golyó a húsába mélyedt.