- Álomszuszék – suttogta valaki a fülembe. Kellemes édes illatot éreztem, és aprót mosolyogtam.
- Alszok – morogtam, de még mindig ott volt a kis mosolykezdemény az arcomon.
- Vettem észre – kuncogott fel – Nenay! Iskola van már. Fel kéne kelned! – simította ki a hajamat az arcomból. Durcásan fújtam egyet.
- A kénén a hangsúly – fúrtam az arcomat mélyebbre a mellkasában.
Egy pillant múlva majdnem lesettem az ágyról. A kis sunyi kimászott mellőlem. Vakon nyújtottam ki a karomat, és kapálóztam, hogy megfogjam. Időnként hagyta, hogy hozzá érjek a kezéhez, de nem feküdt vissza mellém! Fel akar ébreszteni?!
Valaki lerántottam rólam a takarót, és széthúzta a sötétítő függönyöket. Összerándultam, de felültem. Álmosan, és kótyagosan néztem rá.
Elnevette magát, amikor meglátott ilyen holdkóros állapotban, az ő világoskék ingében, ami most az én hálóingem volt. Értelmesen nézhettem rá, mert bekapcsolta cd lejátszómat, és megszólalt benne egy rock együttes. Elkezdtem előtte táncolni, és hirtelen felkapott, és velem kezdett el táncolni, még arra is rávett, hogy dobáljam neki a hajamat. Miközben ott forgott velem jobbra és balra. Tény, hogy határozottan kellemetlen ha valakinek hajnali 6 kor hiperaktív a pasija. De rendkívül vicces és szexi.
- Jó reggelt szépségem – mondta, mikor már képes voltam beszélni is, és nem csak álmosan kibámulni a fejemből.
- Most határozottan nem bírlak – jelentettem ki, és elindultam ruhát keresni magamnak.
- Ugyan miért? – kérdezte.
- Az alvás a második legjobb dolog az életemben. A családom meg haverok most nem számítom.
- Miért mi az első?
- Hát te – mondtam, de ez magától érthetődö.
- Hál’ égnek, már azt hittem a Nickelback, vagy Nirvana leszorít a trónomról – mosolygott és átkarolt hátulról, majd lassan elkezdte kigombolni az ingének gombjait rajtam.
- Hé! – csaptam a kezére – Te mondtad, hogy várunk!
- Én csak segítek – mondta ártatlan képpel, de alig tudta türtőztetni a mosolyát.
- És kértem én? – fordultam vele szemben, az ing már eléggé nagy dekoltázst csinált nekem, tehát kedvesem tekintete eltévedt – Föld hívja Wrathot… Wrath válaszolj! – mosolyogtam. Zavartan rám nézett. Olyan aranyos volt azzal a fátyolos tekintettel, a nyaka köré fontam a karomat, és lábujjhegyre állva megcsókoltam. Kicsit későn kezdte el reagálni, de akkor mindennél hevesebben. Visszadőltünk az ágyra.
Kopp kopp – kopogtattak az ajtón, és szerelmem dühösen felmorgott.
- Maryon és Jack meg Victor – mondta majd gyilkos pillantást vetett az ajtó felé. Én elmosolyodtam, aznap reggel vagy ezredszerre, és kibújtam kedvesem alól.
- Szabad! – mondtam, és gyorsan begombolta az inge három felső gombját.
Maryon berobbant az ajtón, és izgatottan újságolta:
- Képzeljétek, a Klán eltűnt! – vigyorgott és tapsikolt, és még ehhez szökdécselt is. Wrath arca egyből komoly lett.
- A múltkor is félre vezetett minket a látomásod Maryon! – morogta. Victor nagyképűen bólintott, és mit tudtuk, hogy arra gondol, hogy ő megmondta.
- Kellemes volt az ébredés póthugica? – kérdezte, majd a félre gombolt ingemre sandított. Pipacs vörös lettem, és Wrath pólóját kezdtem el fixírozni.
- Hm… hát olyan, volt mint a többi – jegyeztem, meg és közelebb araszoltam a pasimhoz.
- Igen, jó volt – mondta büszkén Wrath, majd csípőből visszatüzelt Jacknek – És a tiétek?
- Öhm… Hát…
- Házat rengető – mondta lesújtó pillantással Maryon. Jack sértetten rámorgott.
- Ch! Mert a tiétek nem olyan intenzív, mint a miénk, még nem kell a prűd kislányt játszani – jegyzete meg Jack. Maryon füle szinte füstölt az indulattól. Én meg hallgattam Wrath csöndes, dallamos nevetését. Victor és elmosolyodott, de amint megpillantotta Maryon dühös arcát, egyből komoly képet vett föl.
- Nenay szeretne felöltözni, jó lenne, ha kimennétek – jegyezte meg Wrath.
- És te benn maradhatsz!? – mondta tetette döbbenettel Jack.
- Természetese nem! – fordultam Wrath felé, aki könyörgő kiskutya szemekkel nézett rám.
- Mars – mutattam az ajtó felé, de kárpótlásul miután felöltöztem kapott egy csókot. Helyesebben kettőt, de ha jobban belegondolok volt az kilenc is.
A garázsnál voltunk lent. Louék Ferraira dugig megtelt ezért Bill vállalta, hogy elmegyek anyuék Jaguárjával. Wrath egyből felajánlotta, hogy én menjek vele a fekete csoda kocsijában. De nincs az az autó amiért én lemondanék az én kis Harley Davidson-omról.
Az iskolába érve a diák sereg meglepődött, hogy milyen bensőséges a kapcsolat köztem és a Darkok között, főleg mivel én egyfolytában kerültem őket, és Rupertékkel lógtam. Kicsit éltem is. Rupertet tudta, hogy együtt vagyok Wrathtal, de azóta nem találkoztam vele, és nem is beszéltünk telefonon sem, tehát okom volt félni.
Első óránk persze kémia volt. És Wrath nagy előzékenyen megengedte, hogy Rupert mellett üljek.
Rupert becsengetés előtt egy perccel érkezett meg. És mit ne mondjak nagyon sokat változott. Rup rendesen izmos lett, Az arca férfiasabb, a tekintélye is parancsolóbb. El voltam hűlve.
- Szia – köszöntem neki, de a háttérből, Wrath morgását is meghallottam.
- Nicsak, még megismersz? – vonta fel a szemöldökét, és hanyagul mellém ült.
- Viccelsz? Nem is tudtam, hogy útközben átalakultál Arnold Schwarceneggeré – mondtam és megböktem izmos karját.
- Ja ez – pirult el, látszott, hogy gyerekként viselkedik még a lelke, csak kívülről lett pasi.
- Mi volt veled, amíg nem beszéltünk – fordultam felé.
Arca hirtelen eltorzult, és a szék lábát szorította meg, de úgy, hogy a vas eldeformálódott a kezében. Azonnal tudtam, hogy Rupert megváltozott…
Ingerülten elvette onnan a kezét és zavartan makogott valamit bizonyos szteroidokról, de nem értettem semmit. Összenéztem Wrathtal és egyből tudtam, hogy ő is felfedezte a változást.
- Rupert? – kérdeztem óvatosan.
- Ne haragudj Nenay, de most azt hiszem… - kezdte és fel is állt, de a tanárnő besétált és rendet teremtet az osztályban.
Egész órán néztem a legjobb barátomat és aggódva fürkésztem a vonásait. Megváltozott, és nem tett neki jót…
